fist

Világéletemben az akaratomra támaszkodtam, mert abból bőven jutott, s mert megfelelő eszköznek tűnt céljaim eléréséhez. Korán észrevettem, hogy akaraterőm legalább háromszorosa az átlagosnak, hogy nem tágítok, amíg nem sikerül. Pontosan emiatt bíztam mindig magamban.

Jellemző volt az is, hogy az akaratomat mindig az eszemnek rendeltem alá. Azzal tűztem ki célokat, azzal határoztam meg az útvonalat és az eszközöket. Kiváló összhang, tévedhetetlen célirány. Elmondhatom magamról, hogy szinte mindig minden sikerült.

Aztán rájöttem valamire, ami egy-két dolgot megváltoztatott bennem. Ezt akkor meg is fogalmaztam, és most úgy döntöttem, megosztom Veletek, s ha megengeditek, ezt most külön szeretném ajánlani a csapattársaimnak, azaz a Sikerközösség Szerkesztőinek.

„Egy festő. Képeket mázol.

Nagyon egyszerű: szereti csinálni.

Minden nap fest és minden este úgy fekszik le, hogy tudja: holnap is festeni fog, mert ez ő, mert szeret festeni.

Talán motivációs előadásokra kell járnia, hogy akarjon festeni? Hogy megtanuljon kitartó lenni ahhoz, hogy minden nap fessen? Alázatosságot kell tanulnia, hogy az apró előkészületeket és utómunkákat is végre tudja hajtani?

Vagy minden este kondicionálnia kell gondolatait, hogy holnap is legyen akaratereje leülni festeni? Biztatnia kell magát minden este, hogy megéri a kitűzött célért festeni, mert egyszer majd eléri?

Ugyan milyen célért fest ő?

Egyszerűen csak csinálja, mert szereti.

Persze, mint látjuk, két út létezik: a festő, aki megerőszakolja magát az áhított célért, mondjuk bizonyos mennyiségű kép eladásáért járó pénzért, és a festő, aki szeret festeni, és szükségszerűen vonzza munkája maga után a sikert.

Mert a két festő két képet fest. Az egyik haszonból, a másik szeretetből. Az egyik gürcöl, átalakítja magát, hogy képes legyen minden nap egy bizonyos tevékenységet végezni, a másik önmagát valósítja meg, hihetetlen élvezettel.

Annak, aki szeret csinálni valamit, magáért a dologért, annak nem kell akarnia, nem kell kitartania, nem kell félnie, nem kell motiválnia magát. Nem kell a jövő egy pontjára szegeznie tekintetét, nem kell eladni a jelenét a jövőjéért, ami persze nem is a miénk, s talán nem is lesz.

Aki szeret dolgozni, tanulni, futni, szeretni, az minden nap fog dolgozni, tanulni, futni, szeretni. Magától értetődően tartozik hozzá, és szükségszerű következményei vannak tevékenységeinek.

Aki akar dolgozni, akar tanulni, akar futni, akar szeretni- pénzért, tudásért, izmokért, érdekből-azaz célból, soha nem fog olyan életminőséget elérni, még ha sokkal több pénze is lesz rá, mint az, aki az egész életében azért csinált mindent, mert szerette.

szeretet3

Eddig azt hittem, minden az akarat. Az élet egyedüli titka az akarni tudás. Igen, mindent elérhetsz vele, de semmit sem kaphatsz meg általa abból, ami valóban értékes, amiért valóban érdemes.

Most már tudom, hogy minden a szeretet. Mindent magában hordoz, amire most! van szükséged. Mert ha most! mindent meg tudsz tenni, a jövő miatt nem kell aggódnod. De ne a jövőd miatt élj most.

Most csak most.”

Kívánom, hogy mindannyian leljétek meg azt, amit önmagáért tudtok szeretni, ami örök, mindig megújuló motivációval tud szolgálni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.