trening1-mvanda

1.kep_matrai_vanda_interjuMátrai Vanda vagyok. A könyvemmel, tréningjeimmel, előadásaimmal abban segítem az embereket, hogy elkezdjék végre a saját életüket élni. A cél, hogy elérjünk egy olyan harmonikus állapotba, ahol képesek vagyunk kiemelkedni a játszmákból, kezeljük a stresszes helyzeteket, elengedjük negatív, lehúzó érzelmeinket. Rálátunk megoldásainkra, és céljaink, álmaink megvalósítása felé tudunk haladni, feladva a görcsös akarást, rábízva magunkat a teremtő áramlásra. Ez így összegezve elég szép feladat egy ember életében, de megér minden belefektetett időt és energiát.

Bejártam saját buktatóimat, vargabetűimet: eredetileg élelmiszermérnök végzettséget szereztem, és ennek határmezsgyéjén dolgoztam néhány évet. Közben fokozatosan rájöttem, hogy ez nem az én utam, és tanfolyamok, iskolák és sok-sok belső munka nyomán megszületett az Álomkatalógus című történet, amit könyv formájában tártam mindazok elé, akik nyitottak rá. A történet üzenetéből bontottam ki azután a tréningek lényegét, és most ezekkel foglalkozom. (www.matrainovellak.hu)

Mit/miket tartasz a legnagyobb sikereidnek? Számodra mi a siker?

Számomra a siker az, amikor azt csinálom, amit élvezek. Siker számomra teremteni, alkotni valamit, ami belőlem vagy általam fakadt, és mások vagy a világ egy része örömét leli benne.

Ha ezt tekintem, akkor sikeres vagyok: szabad időbeosztásban (ami nagy vágyam volt alkalmazottként) emberekkel foglalkozom, és a tapasztalataimmal, meglátásaimmal lendületet adhatok nekik saját útjukon. Egyszer végiggondoltam az egyik tréningfeladatomban foglaltak szerint: és ugyanezt tenném, bármi is történne (mondjuk, végzetesen megbetegednék, vagy nyernék a lottón). Szóval napi szinten érzem, hogy a helyemen vagyok.

De ha „tárgyszerűsíteni” kellene, akkor az Álomkatalógus megírását és képviseletét érzem nagy sikernek önmagam számára, illetve a tréningjeimet, amik kapcsán nagyon jók a visszajelzések a résztvevők felől.

Miért kezdted el azt, amit most csinálsz?

Erre mondják, azt hiszem azt, hogy „hívás”. Az Álomkatalógus címe jött először, azután formálódott a történet a „papíron” azzal párhuzamosan, ahogy én megéltem a belső fejlődési folyamatokat. Azután létjogosultságot kért: azaz éreztem, hogy nem szabad megtartanom a fióknak. Ezután a tréningek jöttek, ahogy tovább érett bennem sok minden. Szóval talán a flow vitt, én meg hagytam. És jól tettem. Mindig jó, ha hagyjuk az áramlást működni az életünkben.

2.kep_matrai_vanda_interju

Mi volt a fő motivációd? Mi hajtott/hajt előre?

Kezdetben nem volt tudatos. Csak írtam, csak szerveztem. Aztán tudatossá vált, hogy ez a dolgom. És alátámasztotta, hogy nagyon jól éreztem benne magam mindig. Aztán küldetéssé vált bennem a dolog. Tudom, sokan nem szeretik ezt a szót, én szeretem. Mert van benne abból a régi típusú elköteleződésből, ami egyetlen pillantással tudatja, hogy itt komolyan gondoljuk a dolgot. Ha nehéz, akkor is csináljuk, ha szenvedéssel jár, akkor is csináljuk. Mert vannak dolgok, amik ezen túlmutatnak. És amikor az ember ezt megtalálja, az nagyon jó érzés, és átlendíti mindenen.

Hogyan tartod fenn a motivációdat?

Amikor nehezebb valami miatt, tudatosítom, hogy miért csinálom. Ennyi elég.

Mit élvezel abban, amit csinálsz?

Szeretek emberekkel beszélgetni, és túrázni, illetve kint lenni a természetben. Amikor tréninget tartok, mindkettő egyszerre teljesül. Szeretem, hogy szabadon bánhatok az időmmel, hogy nincs „munkanap”, mert nem „dolgozom”. Ez a fogalom értelmét vesztette számomra. Amit csinálok, az nem munka. Legalábbis a szót pejoratív, kevéssé élvezetes értelmében használva nem az.

Mik a céljaid ezen a területen? Életed más területein?

Idén, Budapest után a vidéki helyszíneken tartott tréningek létrehozása a célom, illetve külföld: egyelőre a magyarlakta területeken. Az angoltudásom is fel kívánom hozni olyan szintre, hogy ne kelljen tolmács mellém. Azt tartom: minden ember a 100%. Ha egy embernek segítek változtatni az életén, az is teljes siker.

Cégek felé is nyitok: amit a tréningek nyújtanak, nem csak a magánéletben segítik az embert, hanem a hivatásában, a munkahelyén is segítik az eredményességet, a harmonikus, sikeres munkavégzést, a kommunikációs problémák áthidalását, így azt gondolom ezen a területen is van létjogosultsága a „módszernek”.

Egyéb területen az életemnek az utazás az, ami most foglalkoztat, új impulzusok szerzése, és a Camino végigjárása, hogy nyugodt körülmények között átfésüljek néhány gondolatot önmagamban, amit a következő regényemben szeretnék formába önteni. Ezen egy ideje dolgozom „belül”, és úgy érzem, lassan beérik..

Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogy ide jussál? Mi volt a legnehezebb?

Nehézség volt felismernem saját „programjaimat”, amik szerint működtem, és amik megakadályozták sokáig, hogy kilépjek a biztosnak tűnő mókuskerékből. Nehézség volt, hogy felvállaljam magát az Álomkatalógust, hiszen mély változásokról, folyamatokról írok benne. És nem volt könnyű az a folyamat sem, hogy elérjem, hogy abból a lányból, aki 2-3 ember előtt sem mert megszólalni egy kisebb társaságban, mert nem bírta, ha rá irányul a figyelem, olyan emberré váljak, aki néhány száz ember előtt is nyugodtan beszél, már nem jön zavarba.

Ez több állomáson is lekövethető így utólag: a szinkronszínész képző volt az első, aztán amikor rádióztam, az volt a következő lépés, és végül a retorika tréning, ahol már élő közönség előtt, bár még „védett környezetben” gyakorolhattam. Mindegyik szakasz években mérhető, volt időm felkészülni a végső célra. Bár már egyre kevesebbet „izgulok” fellépés előtt – ilyenkor arra gondolok: miért csinálom.

Hogyan jutottál túl a nehézségeken, miért és hogyan nem adtad fel?

Amikor nehézséggel szembesülök, a módszerem az elemzés. Kivesézem a dolgot, néhány barátom szerint ezt picit túlzásba is viszem. Eddig nekem bevált: ha valamit megtapasztalok, és az épp nem kellemes, a megértés lesz az, ami túllendít azon, hogy ne ragadjak bele a rossz érzésekbe, és továbblépjek a nehézségen.

Volt-e segítőd, mentorod?

Nagyon sokat köszönhetek Bernáth Zsolt barátomnak, aki azon túl, hogy az Illúziók c. film rendezője, (amely könyvvel nekem elindult 12 éve az önfejlesztő utam), fantasztikus írások szerzője, és nagy bölcsességű ember, sok év önismereti úttal, tapasztalattal a háta mögött.

Ki(k) a példaképe(i)d és miért?

Nincs konkrét példaképem. Sokaktól tanultam, vannak, akiktől személyesen, vannak, akiktől könyveik által, de nem emeltem ki egyet sem magam elé, hogy akkor most ilyenné kellene váljak, vagy úgy kéne tegyek, ahogy ő tesz. Igyekeztem a saját utam járni, és mindig sokféle oldalról közelíteni azt, amit épp vizsgáltam magamban.

Szerinted mi az a 3 tulajdonságod, ami szükséges volt ahhoz, hogy eljuss oda, ahol most tartasz?

Kíváncsiság, kitartás, életszeretet.

Mi az, amit visszagondolva másképp csinálnál? (Ha van ilyen.)

Sokáig volt, hogy oldalakat tudtam volna teleírni azokkal a dolgokkal, amit másképp csináltam volna. Ma már azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ide jussak, ezek a tapasztalatok kellettek, akkor is, ha azok nem voltak mind kellemesek. És mivel jónak tartom, ahová eljutottam, nem csinálnám másképp.

Milyen véletlenek (amelyek akkor jelentéktelennek tűntek) kellettek ahhoz, hogy eljuss oda, ahol jelenleg vagy?

Nagyon sok dolog volt az életemben, ami „jókor jött a jó helyen”. Ami összefogja őket, hogy kis jelek voltak, odafigyeltem rájuk, és a megérzés után cselekedtem is. Például, amikor buszra várva felfigyeltem egy falragaszra, ami szinkronszínész képző iskolát hirdetett. Nem lettem szinkronszínész, de elkezdtem megtanulni beszélni. Kilépni saját kis burkomból, és felkészülni valamire, amiről akkor még halvány gondolatom nem volt. Ezeket az ember utólag tudja összerakni.

Amikor az ember nem görcsöl, csak lazán él, és rábízza magát erre az áramlásra, akkor az mindig a megfelelő helyre viszi.

Köszönöm szépen, Vanda!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.