Young woman running, Sweden.

Interjút készítettünk a 2012 Atlétikai EB legfiatalabb magyar résztvevőjével, Bartha Dáviddal. Dávid pontosan azok közé tartozik, akik a tehetségüket kemény munkával kombinálva érnek el hihetetlen eredményeket. 18 éves korára rengeteg díjjal és eredménnyel büszkélkedhet, de még a legnagyobb célja hátra van…

kep1_0Miért kezdted el?

Először fociztam, és a mostani atlétikaedzőm, aki a futballtanárom is volt, indíttatásából kezdtem el az atlétikát. Nem volt nagy mozgásigényem gyermekkoromban, teljesen átlagos volt, viszont gyors voltam. Ez volt az első motiváló erő, hiszen atlétikában az nyeri a versenyt, aki előbb ér a célba. A gyorsaságomat itt kamatoztatni tudtam.

Milyen nehézségeken mentél keresztül?

Voltak sérüléseim, kisebbek és nagyobbak, volt egy combhajlító szakadásom is. Megterhelő egy atlétának, aki heti hatszor edzésre jár, hogy kihagyjon több hetet. Mindig voltak kisebb sérüléseim, de ez a sporttal együtt jár. A sérülések miatt azonban a lelki erőm is nőtt, illetve nagyobb lélekjelenléttel tudok odafigyelni ezekre az apró dolgokra, amelyek ilyesfajta dolgokat eredményeznek. Vannak olyan sérülések, amik elkerülhetetlenek, de úgy gondolom, hogy minden sportolónak, aki komolyan csinálja, ezen túl kell lépnie és tovább kell haladnia.

Van valami módszered ezek leküzdésére?

Általában a nehézségeket magamban rendezem le, nem úgy, mint sokan mások, én nem adom tovább a külvilágnak. Nagyon ritkán kérek tanácsot az edzőmtől, akkor viszont komoly probléma van. Úgy érzem, hogy ez később a futásnál elő is jön. Sokan mondják, hogy minden fejben dől el, hát ez így van, én is tapasztaltam. Sérüléseknél, kudarcoknál a lelki dolgokat önállóan próbálom megoldani, innentől kezdve nincs probléma.

Kik támogattak?

Legfőképp az edzőim és a szüleim. Úgy gondolom, hogy a családi háttér minden szempontból nagyon fontos. Családi támogatás nélkül, egyedül, ilyen fiatalon, nem biztos, hogy annyira tudtam volna vinni, mint ezekkel az emberekkel a hátam mögött. A gimnáziumtól, ahova járok, szintén rengeteg pozitív dolgot kaptam. Úgy éreztem, hogy mindenki, aki tud, az támogat.

kep2_0

Ki a példaképed?

Magyar 110m-es gátfutó, Kiss Dániel európa bajnoki 3. helyezett, magyar csúcstartó. Volt egy komoly lábsérülése, ami után meg kellett műteni, és a műtét után még egy húsevő baktérium is megtámadta a sebet, ami után több hónapot kellett kihagyjon. Itt egy olyan versenyzőről van szó, aki világ élmezőnyébe tartozott abban az évben. Azért a példaképem, mert fel tudott állni, és így újra versenyzett, ott volt az Európa Bajnokságon is 2012-ben. Egy ilyen sérülés után, egy ilyen sportolónak elég nagy lelki erő kell, hogy ebből fel tudjon jönni. Beszéltem vele személyesen, együtt edzőtáboroztunk, azt kérdeztem tőle, hogy milyen formában van. Azt válaszolta, hogy nem biztos, hogy lesz ő valaha olyan formában, mint amilyenben volt, és ebben a tudatban is továbbcsinálta. Tehát én ezért nagyon tisztelem Danit.

Melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?

18 évesen felnőtt válogatott lettem, és bekerültem az Európa Bajnoki csapatba, az Európa Bajnokság legfiatalabb résztvevőjeként. Erre nagyon büszke vagyok.

kep3_1

A kemény munka után mások is meglátták a lehetőséget Dávidban. A Virginiai Egyetem felajánlotta, hogy évi 55 000 $ támogatással elvégezheti az egyetemet, és lakhatást és étkezést biztosítja, az Egyesült Államokban.

Milyen további céljaid vannak?

Célom a 2016-os Rio-i olimpiára kijutni. Arra fogok edzeni, van még négy évem. Ebben a négy évben egyetemre fogok járni az USA-ban, úgyhogy teljesen passzol minden ehhez a célhoz, innentől kezdve rajtam múlik minden. Tanulmányokban az egyetem elvégzése, diploma szerzése, és minél jobban kamatoztatni a tudásomat.

Mely 3 tulajdonság segített leginkább céljaidhoz?

Az első mindenképpen a kitartás. A második, hogy maradj önmagad! A harmadik, hogy bízz magadban, hogy képes vagy dolgokra.

Jelenleg hogyan tartod fenn a motivációdat?

A „nincs kedvem edzésre menni” korszakon már túl vagyok, akkor is megyek, ha nincs kedvem. Arra gondolok, hogy azok, akik ellenem fognak futni, azok biztos, hogy edzenek. Ha ők eggyel több edzést végeznek el, mint én, már előrébb vannak. Ez a jó az atlétikában, illetve minden sportban, hogy tudod, hogy attól, hogy te nem edzel, a másik még ugyanúgy edzeni fog. Engem főleg ez motivál.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.