maxresdefault (1)

1.kep_szabo_peter (1)Elsősorban trénerként munkálkodom. Kisebb létszámú tréningeket tartok, annak érdekében, hogy az egyoldalú kommunikáció, vagyis csak az elmélet végighallgatása helyett a gyakorlatban történő alkalmazáson legyen a hangsúly, ezzel is felgyorsítva az előrejutást. Emellett motivációs előadásokat tartok.
Pillanatnyilag a legtöbb előadást még Magyarországon tartom, de nem régen voltam Ausztráliában, illetve a napokban jöttem haza Kanadából. Szerbiában és Erdélyben is rendszeresen tartok előadásokat, tréningeket. A közeli jövőben Amerikában fogok tevékenykedni.

Előadásaim fő témái: önmagunk elfogadása, feltétel nélküli szeretete, önértékelésünk, önbizalmunk növelése, melyről könyvemben is részletesen írok. Címe „Állj félre a saját utadból!”.

Mik az általad vélt legnagyobb sikereid?

A legfontosabb szerep az életemben az, hogy apa lehetek. Legnagyobb siker számomra, hogy két csodálatos gyermekemmel rengeteg időt töltök, és legmélyebb hitem szerint tudom őket nevelni. Büszke vagyok arra, hogy nem a G.I. Joe a példaképük, hanem én, a saját apukájuk, és szeretettel tudok gondoskodni róluk, játszani velük.
Hál’ istennek az élet nem arról szól, hogy választani kellene, így emellett párhuzamosan a szenvedélyemnek is élhetek, és végtelenül hálás vagyok, amiért az emberek életére pozitív hatást gyakorolhatok. Az a másik óriási siker az életemben, hogy a saját értékrendem szerint élhetek, kompromisszumok nélkül. Azt csinálom, amit akarok, akkor, amikor akarom, azzal, akivel akarom, addig, ameddig akarom. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek alapján annak idején megfogalmaztam, mit is jelentene számomra a siker. Igazán boldoggá tesz, hogy most eszerint élek. Én ezt tekintem sikernek.

Honnan indultál és miért kezdtél el azzal foglalkozni, amivel most foglalkozol? Mi volt a fő motivációd?

Az életemben voltak olyan mélypontok, ahol mind anyagilag, mind pedig mentálisan lényegesen az átlag alatt éltem, és ezzel még nagyon óvatosan fogalmaztam. Amikor ebből sikerült kilábalnom, akkor hihetetlen méretű pozitív változás történt az életemben, amely alapvetően az anyagiakra vonatkozik, tehát sikerült egyfajta jólétet elérnem, viszont nem voltam boldog.
Miután a saját életemben megjelent a személyiségfejlesztés, és elkezdtem az első könyveket olvasni, egyszerűen az a gondolat járt a fejemben állandóan, hogy ezt az emberekhez el kell juttatni. Azt vettem észre, hogy az én életemben működnek ezek a dolgok, ezért a szócsöve akartam lenni ezeknek a zseniális gondolatoknak. Ennek köszönhetően váltam az önfejlesztés nagykövetévé. Célom, minél több csatornán (könyv, tréning, előadás, beszélgetés, stb.) keresztül az emberekhez eljuttatni.

Kezdetben olyan naiv voltam, hogy azt gondoltam, ezt minden embernek át lehet adni. A tapasztalat ehhez képest az, hogy azokhoz lehet eljuttatni, akik már nyitottak erre, és készen állnak a befogadására.

Hogyan tartod fenn a motivációdat?

Alapvetően azokból a végtelenül megtisztelő, és szívet melengető visszajelzésekből táplálkozom, melyeket a könyvem olvasóitól, és a tréningem, előadásaim résztvevőitől kapok. Sokszor elég csak egy tekintet, ahogy látom egy résztvevő szemében, hogy egy adott gondolatnak sikerült pozitív irányba terelnie őt.
Alapvetően a tréningjeimre azok az emberek jönnek, akik elszántan akarnak fejlődni, csak elakadtak. Tehát valamiért a sárban forog a hátsó kerék, és lehet, hogy csak egy olyan gondolat kell, amely kirántja a kátyúból. Amikor látom a „heurékát” valakinek az arcán, az hihetetlen eufórikus élmény számomra.
Másik részről pedig az önfejlesztés szerelmese lettem, ami egy ilyen „never ending story”. Egyszerűen annyira jól érzem magam benne, hogy ez megadja a belső motivációt. Ha a kezembe kerül egy olyan könyv, amely kedves gondolatokat tartalmaz számomra, akkor az szintén a mennyországgal ér fel, és ez adja a motivációt. Ahogy egyik mentorom Doubravszky György mondta: „Nem az a lényeg, hogy mit olvasol, hanem az, hogy az mit vált ki belőled”. Amikor inspiráló gondolatokat olvasok, azok elegyet képeznek az én gondolataimmal, amelyekből létrehozom a saját mondanivalómat, amelyet minél több embernek, minél több csatornán el szeretnék juttatni.

Mik a céljaid ezen a területen illetve életed más területein?

Azt vallom, hogy az álszerénység sokkal rosszabb, mint a szerénytelenség, ezért teljesen őszintén válaszolok erre a kérdésre. Biztos vagyok abban, hogy be fogom járni az egész világot, mint motivációs előadó, és az elkövetkezendő években a világ élmezőnyébe fogok tartozni. Tisztán látom, hogy 3-5 éven belül egy lapon fognak emlegetni azokkal az előadókkal, akiknek a csodálatos hanganyagait a Guruló Egyetemen (www.guruloegyetem.hu) keresztül kiadjuk. Ami egyelőre elválaszt ettől, az a magas szintű nyelvismeret, vagyis hogy minél több nyelven tudjam kifejezni magam, át tudjam adni azt az impulzust, amellyel pozitív hatást tudok gyakorolni a világ többi részén élő emberek gondolkodására is.

Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogy ide eljuss? Mi volt a legnehezebb?

Az emberek többsége utálja a munkáját, utálja azt, amivel foglalkozik, és még pénze sincs belőle. Szerintem ez a legtragikusabb együttállás. Én utáltam, amit korábban csináltam, viszont volt belőle pénzem. Azt az utat választottam, hogy inkább imádom azt, amit csinálok, és először ne legyen belőle pénzem.
Bár annak idején hosszú évekig nélkülöztem, az igényszintem az évek alatt nagyon magasra nőtt, és ezt fel kellett áldoznom azért, hogy a szenvedélyemnek élhessek, amibe többször „belehaltam”.Az egóm számára kínzóan nehéz volt újra elfogadni, hogy megint meg kell néznem mi mennyibe kerül, holott előtte megteremtettem azt az egzisztenciát, ahol erre már nem volt szükség. Mindezt tudatosan azért csináltam, hogy a szenvedélyemnek élhessek. Az élet igazán próbára tett, hogy tényleg ezt akarom-e: például amikor télen kikapcsolták a gázt a házban, ahol két pici gyermekkel éltünk.
Egyfolytában az a meggyőződésem vitt tovább az úton, miszerint ha az ember a szenvedélyének él, akkor csak idő kérdése, amikor eljön az a pont, hogy már pénze is van belőle. Akkor az a szerencsés állapot áll elő, hogy imádja azt, amivel foglalkozik, ráadásul még pénze is van belőle.

Hogyan jutottál túl ezeken a nehézségeken, miért nem adtad fel és hogyan nem adtad fel?

Az egyik legfontosabb dolog az ember életében, hogy aszerint éljen, amiről beszél. Egyfolytában azt mondom mindenkinek, hogy padlógázzal, ami a csövön kifér, úgy kell élni! Folyamatosan az volt bennem, tudom, hogy imádom azt, amit csinálok, tudom, hogy jól fogom csinálni, és tudom, hogy ebből fogok élni. Egyszerűen ezt éreztem. Mivel én mindezt végigcsináltam, minél több emberhez el akarom juttatni, hiszen ha én meg tudtam csinálni, akkor bárki meg tudja csinálni!
Ezért is tetszik a kezdeményezésetek, a Sikerközösség, mert ha egymásnak hitet, motivációt adunk, egymás és mások példájából tanulunk, akkor tudunk teremteni egy olyan termőtalajt, egy inkubátort, ami akkor segít, ha az ember kicsit elgyengül, ha a hite kicsit alábbhagy, akkor elolvas egy-két inspiráló történetet, és azt mondja, hogy „Gyerünk, csináljuk tovább!”, és akkor csak idő kérdése, mikor történik meg az áttörés. Ezúton is gratulálok ehhez a szenzációs kezdeményezéshez nektek!

Volt-e segítőd, mentorod illetve kik voltak ezek?

Vannak külföldi mentoraim, akik évekig csak hanganyagok formájában voltak velem. Az első számú, és aki mindenek felett áll számomra, Brian Tracy. Az általa készített hanganyag magyar nyelvű változatát fejből tudtam, annyiszor meghallgattam. Végtelenül megtisztelő, hogy mára már közvetlen kapcsolatban állhatok vele.
Rengeteget tanultam a Bagolyvár Kiadó tulajdonosától, Doubravszky Györgytől, Palacskó Andrástól, illetve olyan személyektől, akiknek a köztudatban nem ismert a nevük, nekem mégis nagyon sokat segítettek.
Megtanultam azt is, hogy mindig lesznek, akik szinte bármit megtesznek, hogy ne sikerüljön, amit kitűztünk magunk elé. Ez elkerülhetetlen, ha az ember meghozza a saját döntéseit, hogy nem akar átlagos életet élni. Ebben az esetben lesznek, akik ezt ellenzik és tesznek is azért, hogy lehetőség szerint ne jöjjön össze. Úgy gondolom, ha ennek ellenére tovább megy az ember a kitűzött céljai, álmai felé, még nemesebbé, erősebbé válik.

Kik azok az emberek, akik támogattak, illetve kik a példaképeid?

Mint már említettem a külföldiek közül Brian Tracy a legfőbb példaképem. Emellett nagyon szeretem Dr. Wayne Dyer, Robin Sharma, T. Harv Eker, Bodo Schaefer, Louise Hay és Robert Betz munkásságát is.
Magyarok közül pedig Doubravszky György, és Palacskó András, akiktől a legtöbbet tanultam.

2.kep_szabo_peter
Szerinted mi az a három tulajdonságod, amely szükséges volt ahhoz, hogy eljuss oda, ahol most tartasz?

Az első a száz százalékos felelősségvállalás. A másik – ami ennek folytatása – a „soha nem adom fel” hozzáállás. A harmadik pedig az alázat. El kell tudni fogadni, ha valaki segítő jobbot nyújt nekünk, el kell fogadni, ha valaki jobb nálunk, és el kell fogadni azt is, ha valami pillanatnyilag még nem megy úgy, ahogy azt szeretnénk. Az első kettő tulajdonságból adódóan, ha valaki elfogadja azt, hogy még nem megy egy adott dolog, és megvan benne a kellő alázat, akkor mivel soha nem adja fel, ezért idővel menni fog. Nagyon sok tehetséges ember ott bukik el, hogy túl gőgös.
Nekem az életemben nagyon sok minden azért nem sikerült, mert hiányzott belőlem a többi ember iránti alázat. Annyira „majd én tudom” típusú voltam, hogy nem figyeltem azokra, akik előrébb jártak nálam, akik jobban csináltak bizonyos dolgokat, mint én. Nem volt meg bennem a kellő alázat, hogy tőlük tanuljak.

Mi az, amit visszagondolva esetleg másképp csinálnál?

Nincs ilyen. Számtalan dologról kiderült, hogy hibás döntés volt, viszont ha ezeket nem tettem volna meg, akkor most nem így gondolkoznék. Ha nem éltem volna át a rossz döntéseimből fakadó helyzeteket, nem tettem volna szert azokra a hihetetlen értékes tanulságokra, amik azokban a szituációkban rejlettek, és amik mind segítettek abban, hogy másképp, bölcsebben, alaposabban gondolkodjak, akkor most nem tudnék hittel beszélni a korábban már felsorolt gondolatokról.

Milyen „véletlenek” kellettek ahhoz, amelyek akkor esetleg jelentéktelennek tűntek, hogy eljuss oda, ahol jelenleg tartasz?

Ahogy Kovács Kokó István mondta egyszer: „Mindig csak arra törekedtem, hogy ha a lehetőség kopogtat, akkor készen álljak rá.” Hasonlóan látom a helyzetet én is. Az én életemben azóta sokasodtak meg a „véletlenek”, amióta a felelősségvállalást követően úgy döntöttem, hogy csakis saját magamból hozom ki a maximumot, saját magammal foglalkozom , a saját mentális képességeimet fejlesztem. Nem múlik el nap, hogy ez kimaradna, folyamatosan ezen munkálkodom.
Ezt követően pedig olyan felkérések, találkozások, megtisztelő lehetőségek, beszélgetések történnek az életemben, amelyeket én úgy élek meg, mint amiről Csíkszentmihályi Mihály beszél a Flow-ban. Egyszerűen az az érdekes, hogy erőlködés nélkül működik az egész.
Ilyen „véletlennek” köszönhetően voltam Ausztráliában is. A könyvemet meglátta egy kint élő úriember, és azonnal hívott, hogy menjek ki tréninget tartani hozzájuk. További országokba várnak, ahová egyelőre még nem sikerült eljutnom, és ezek mind a „véletleneknek” köszönhetőek.
Véleményem szerint, ha az ember saját magát nemesíti, és felkészíti magát arra az esetre, amikor egy ilyen lehetőség bekopogtat, és nem a négylevelű lóherét keresi hátul az udvaron, akkor csoda történik az életében. Ezt hívhatjuk véletlennek, csodának, szerencsének, amelyek azért léteznek, hogy nekünk jobb legyen. Amikor az ember készen áll rá, akkor ezeket a lehetőségeket észreveszi, és ki is tudja használni.

Köszönöm szépen, Péter!

Köszönöm a beszélgetést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.