Athletic Male Picking Up Dumbbells in Gym

deadlift_2Sebestyén Tamásnak hívnak, 20 éves vagyok. Egy Somogy megyei kis faluban lakom. Középiskolai tanulmányaimat egy közeli városban Barcson fejeztem be. Jelenleg Pécsen egyetemista vagyok. 5,5 éve foglalkozom erőemeléssel. 10x-es magyar bajnok vagyok erőemelés és a fekvenyomással együtt az „utánpótlás” korosztályban illetve több 2. és 3. helyezésem is van felnőtt versenyeken. Több magyar rekordot is én tartok a súly-és korosztályomon belül. A legjobb eredményem, amire büszke vagyok: az a 2010-es csehországi erőemelő ifjúsági-junior világbajnokságon elért 3. hely fekvenyomásban, az ifjúsági 90kg-os súlycsoportban.

Miért kezdted el?

Már általános iskolás koromban észrevettem, hogy a testnevelés órákon jóval átlagon felül teljesítettem minden felmérést, mint az osztálytársaim és fizikailag is kicsit fejlettebb voltam a korombelieknél. A mozgás, sport, verseny szeretete már akkor belém ívódott, mert a délutáni sportkörökön is rendszeresen részt vettem, illetve a közeli városban sok atlétika, ügyességi sorversenyt, stb rendeztek általános iskolásoknak és azokon is mindig jól szerepeltem. Mivel falun nőttem fel, így a legnépszerűbb sport a foci volt… mint általában a legtöbb gyerek én is kint rúgtam a bőrt a közeli parkban a haverokkal, majd később a szomszéd falu ifjúsági foci csapatába is bekerültem, de valahogy éreztem, hogy nem ez, amit csinálnom kell. 13-14 éves lehettem, amikor egyik idősebb barátom bíztatására próbáltam ki legelőször a súlyzós edzést, ugyanis neki volt egy kis pincéje jó néhány géppel és már az első alkalomkor magával ragadott ez az egész… onnantól kezdve hetente többször jártam hozzá edzeni, de még akkor nem tudtam, hogy létezik olyan sport, hogy erőemelés illetve fekvenyomás…

Volt-e segítőd, mentorod?

Igen volt. Amikor bekerültem középiskolába hallottam arról, hogy van a suliban egy erőemelő csapat, aminek a vezetője az ottani testnevelő tanár. Beszéltem vele, hogy ki szeretném próbálni ezt a sportot és egyik nap lementem az iskola konditermébe, mert ott tartotta az edzéseket. Felmérte, hogy „mit tudok” ugyanis az erőemelésben 3 fogásnem van, a guggolás, fekvenyomás, felhúzás és ezt a 3 gyakorlatot néztük meg, hogy melyikből mennyit bírok így elsőre. Elég jól teljesítettem és már akkor mondta, hogy még lehet belőlem valami. Ez nagyon jó hatással volt rám, így elhatároztam, hogy legalább heti 3x le fogok járni. Ő írt nekem 3 napos kezdő edzéstervet és minden egyes gyakorlatot megmutatta, elmagyarázta, hogy melyiket hogyan kell szabályosan, sérülésmentesen végrehajtani. Beszélt nekem sokat a versenyekről, szabályokról, edzés és a megfelelő táplálkozás viszonyáról, táplálékkiegészítők fontosságáról és minden olyan dolgot megtanított, ami kellett ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ebben a sportban. Az edzőm tartotta egyben az egész csapatot, minden edzésen ott volt, figyelt ránk, megszervezte az utat a versenyekre, illetve a versenyek alatt is végig ő segített nekünk felkészülni fejben illetve a különböző versenyruházatokat, öv, térdbandázs fekvenyomó ruha stb ő adta ránk. Én úgy hiszem, hogy nála jobb mentort senki nem kívánhat, mert nagyon sok mindent köszönhetek neki!

Mi volt a fő motivációd? Mi hajtott előre?

A legnagyobb motiváció mindig is az volt, hogy a saját határaimat túllépjem. Egyre nagyobb és nagyobb súlyok leküzdése volt a cél. Persze a versenyeken való jó szereplés is, de akármilyen helyezést is értem el mindig az volt a legfontosabb, hogy a maxot hozzam ki magamból. Minden versenyt úgy fejeztem be, hogy tudtam nem maradtak elvarratlan szálak, kihoztam magamból a legjobbat, amire képes voltam. Persze az erőemelés egy jó kidolgozott fizikumot is elősegít, de nekem valahogy sose az volt a lényeg, hogy hányas a karom meg ilyenek és nem is ez számít ebben a sportban, de persze ez se egy utolsó szempont.

Hogyan tartod fenn a motivációdat?

Újabb és újabb célok kitűzésével, amit el szeretnék érni. Ez lehet egy közelebbi versenyre való sikeres felkészülés, de akár egy súly teljesítése, hogy pl a hónap végére tudjak guggolni 200kg-ba legalább 6-ot…

Mit élvezel abban, amit csinálsz?

Az edzést és a versenyzést. Az edzést azért, mert szerintem sportágtól függetlenül, ha valaki edz, segít kicsit kikapcsolni, egy időre elfelejteni minden gondja baját az embernek, el tud szakadni a külvilágtól. Versenyezni pedig az adrenalin miatt. Ugyanis például ha bekérek versenyen egy súlyt, amit még edzésen sem sikerült teljesíteni az igen fel tud pörgetni. Illetve egy jó helyezés után jó érzés tudni, hogy a sok befektetett munka, idő, pénz, szenvedés megtérül, mert ahhoz, hogy valaki elérjen, például egy magyar bajnoki címet egy elég nehéz rögös utat kell végig járni ahhoz, hogy valaki ilyen teljesítményt tudjon maga után szerintem.

Mik a céljaid ezen a területen? Életed más területein?

scitec_1_2Továbbra is szeretnék aktívan versenyezni, magyar bajnokságokat nyerni, csúcsokat dönteni, nemzetközi versenyeken is jól szerepelni, így ez által értékes tagjává válni a Magyar Erőemelő Szövetségnek. Most meg jelenleg a Pécsi Tudomány Egyetem Természettudomány Karának testnevelő-edző szakán tanulok, ezt szeretném sikeresen elvégezni, majd diploma után testnevelő tanárként vagy edzőként tevékenykedni, de ezt még biztosra nem tudom. Az is egy vágyam, hogy egyszer az edzőmmel vagy valakivel közösen vezetni egy erőemelő csapatot. Keresni tehetséges fiatalokat, hogy átadjam a tudásom, illetve megszerettessem velük a versenyzést és magát a sportot, ami az egészséges életmódra nevel, és olyan értékekre tanítja meg az embert, ami az élet más területein is a hasznára válhat, így ezt nagyon fontosnak tartom.

Milyen nehézségeken mentél keresztül, hogy ide jussál? Mi volt a legnehezebb?

A legnehezebb talán a hozzám közel állók véleményének megváltoztatása volt az erőemeléssel kapcsolatban, ugyanis szkeptikusként ez egy igen szélsőséges sportnak tűnik, de persze ez alap emberi természet, hogy amit nem ismerünk, attól általában félünk kicsit. Ez annak is köszönhető, hogy amint mondtam falun nőttem fel, így az ott élő emberek a focin túl nem nagyon ismernek más sportágat és nem is akarnak. Ezzel nincs is semmi gond, mert megértő vagyok és nem haragudtam meg ezekért csak néha rosszul esett kicsit, ha páran eléggé rosszindulatú megjegyzésekkel lehordták ezt a sportot, mert, hogy: ez milyen hülyeség, nincs értelme stb…

Hogyan jutottál túl a nehézségeken, miért nem adtad fel?

Úgy jutottam túl, hogy ez a sport megtanított arra, hogy soha se szabad feladni és hinni kell magamban és nem szabad foglalkozni a negatív véleményekkel. Ezen kívül volt bennem egy nagyon erős bizonyítási vágy, hogy megmutassam a körülöttem lévőknek, hogy egy kis falusi gyerek is érhet el szép eredményeket, jó teljesítményt.

Kik azok az emberek, akik támogattak?

scitec_2_2Edzés és a versenyzés terén az edzőm és a csapattársaim. Nem győzök sose hálálkodni, hogy annyiszor kiálltak mellettem edzéseken és versenyeken, támogattak lelkiekben illetve a súlyoknál is mindig mögöttem álltak, így minden félelem nélkül estem neki nagyobb súlyoknak abban a tudatban, ha netán nem fog menni, akkor is ők ott lesznek és segítenek. De aki nélkül nem jutottam volna el, ahol most vagyok az édesanyám. Ő ugyanis igaz, hogy folyton féltett ettől a sporttól és még most is ennyi idő után, mert, ahogy mondtam kicsit szélsőséges sport ez az erőemelés, de ennek ellenére mindig megkaptam azt az anyagi támogatást, amire szükségem volt ahhoz, hogy elérjek eredményeket… és nem kis összegekről van szó, sajnos. Aki régebb óta sportol versenyszerűen, kicsit magasabb szinten az tudja ezeket a dolgokat, hogy mennyi mindenre kell költeni ahhoz, hogy meglegyen a kívánt jó teljesítmény. Most nem feltétlenül az élsportra gondolok, mert az megint más… én ugyanis az amatőr szövetségnél versenyzek, de ez is szépen elszívja a pénzt, sajnos… Még annak is kell költeni, aki csak hobbi szinten sportol úgy, hogy ez egy igen lényeges dolog a pénz és ezért tartozok nagy köszönettel édesanyámnak, hogy ezt, ahogy kitelt tőle biztosította számomra mindig!

Ki(k) a példaképe(i)d és miért?

Egyértelműen az edzőm! Én tudom, hogy ő nála nem sok ember van ebben az országban, aki jobban értene ehhez a sporthoz, mert olyan szaktudás, ami neki van, nem hiszem, hogy sok ember birtokol. Ezt bizonyítja a csapatunk eredményei is, illetve a csapaton belüli egyéni eredmények is, mert közülünk igen sok válogatott versenyző került ki és mindenkit ő készített fel. Ezen kívül ő régen testépítőként is versenyzett és abban is nagyon szép eredményeket ért el a naturálok között. Ez a másik dolog, amiért nagy példaképem, mert ő, amit elért azt mindenféle doppingszer nélkül érte el… igaz versenyen nem bizonyította, mert, ahogy mondtam ő testépítő volt és nem erőemelő, de annak ellenére tudom, hogy guggolt 10-eket 300kg-ba és nyomott 200kg-ba is legalább 10-et. Ez pedig hatalmas nagy teljesítmény, amire igen kevesen képesek még doppingszerekkel is és ezért minden tiszteletem az övé!

Hogyan szoktál felkészülni egy nagyobb versenyre, megmérettetésre?

Ebben a sportban igazából egész évben készülünk. Ez azt jelenti, hogy heti 3x, 4x mindenképp el kell járni, edzeni, hogy folyamatosan fejlődjünk, mert ha abbahagyja valaki sok időre, akkor könnyen visszaesik az erő. Változtatni csak az edzésterven kell mindig, ami a célul kitűzött versenytől függ illetve, hogy milyen időszak van. Pl télen általában nincsenek versenyek így akkor magasabb ismétlésszámokkal edzünk, kicsit tömeget növelünk, hogy később jöjjön az erő vagy, ahogy mondtam verseny előtt pár hónappal változtatunk ismét az edzésterven, kisebb ismétlésszámok az erő miatt, meg egyéb ilyen dolgok. Majd úgy verseny előtt 1 hónappal rendes versenyfelkészülés, amikor is belőjük a kezdősúlyokat és nagyjából a végét rendes versenykörülmények, szabályok szerint. Ezen kívül a táplálkozásra is figyelni kell. Igaz nincsen kötött étrendem, mert, ahogy mondtam ez nem testépítés és itt nem a kajáláson meg a kinézeten van a hangsúly, de nyilván nem kakaós csigát eszek reggelire.

Szerinted mi az a 3 tulajdonságod, ami szükséges volt ahhoz, hogy ilyen kiemelkedő teljesítményt érjél el?

Türelem, kitartás, küzdeni tudás. Ebben a sorrendben. Türelem azért, mert nem lehet úgy hozzáállni még az elején kezdőként, hogy most az első versenyen majd aztán mindent megnyerünk. Nem. Az eredmények csak hosszú évek és kemény munka után kezdenek el jönni. Én se úgy kezdtem, hogy 200kg-okat emelgettem. Emlékszem a legelső fekvenyomó diákolimpián 76kg-al mérlegeltem és 85kg-ot nyomtam, amivel a 8. helyen végeztem. Most 5 és fél év után 97kg vagyok és 170kg körül nyomok. A kitartás pedig itt jön szóba. Az edzés, ami a legfontosabb ebben a sportban sose szabad elhanyagolni és ellustulni. Minden alkalommal keményen, kitartóan végig kell csinálni, nem szabad kifogásokat keresni, hogy most éppen mért hagytam ki meg ilyenek. Küzdeni pedig a verseny alatt kell. Ugyanis aki feladja vagy megijed, ha netán bekér az edző nagyobb súlyt, amit még nem teljesített soha akkor biztos, hogy nem fog győzni az olyan. Akibe nincs meg a versenyszellem. Legjobban pedig fejben kell ott lenni a versenyen, ugyanis a test azt csinálj, amit az agy mond. Ha én úgy megyek ki, hogy most ez biztos nem fog sikerülni vagy lehet, hogy nem akkor biztos a bukás! Ellenben ha úgy, hogy meg tudom csinálni és az egész gyakorlatot elképzelem fejben, ahogy megcsinálom akkor biztos a siker!!

Mi az, amit visszagondolva másképp csinálnál?

Szerintem semmit. Úgy érzem, hogy ennél jobban nem jöhettek volna össze a dolgok…

Milyen véletlenek (amelyek akkor jelentéktelennek tűntek) kellettek ahhoz, hogy eljuss oda, ahol jelenleg vagy?

A véletleneknek igen sok szerepe volt ebben ahol most vagyok! Az egyik az, ha nincs az ismerősöm, akivel jóba voltam nagyon még fiatalkoromban, aki mondta, hogy menjek el edzeni hozzá a pincéjében kiépített kis terembe akkor szerintem soha nem szeretem meg igazán a súlyzós edzést. A másik egy nagyon jó gyerekkori barátom, aki már régen versenyzett erőemelésben mikor én elkezdtem komolyabban az edzést és az ő hatására mentem le kipróbálni magam ebben. Illetve minő véletlen az ő nevelőapja az edzőm, akihez így még közelebb sikerült kerülni már a kezdetekkor… Úgy hiszem, hogy ez a 2 véletlen dolog ha nem történt volna meg akkor nem tartanék ott ahol most!

“…Az motivál, ha cselekszel, és nem az, ha gondolkozol a dolgokról. A cselekvés hozza meg a lelkesedést és a cselekvés során bukkannak fel új lehetőségek. Vágj bele!…”

„A nap lényegében egyetlen hosszú robot! A fájdalomért élek, a kihívásért, a szenvedésért, amit csak egy kis százalékunk fog valaha is megismerni. Elmenni a végső pontig, az elme győzelméig a fizikai nehézségek felett. Áldozat Megbánás Nélkül!” – Fouad Abiad