race-road-bicycle-widescreen-high-resolution-wallpaper-download-bicycle-images-free

A kerékpározás egy izgalmas sport. Pár éve már járom az országutakat, és nem tudom megunni. Azonban rájöttem valamire: szinte állandóan viszonylag sík terepen tekertem. Mondhatnám, hogy „persze, hogy sík terepen bringázom, a környékünkön nincsenek dimbes-dombos szakaszok”, de azzal becsapnám magamat, hiszen lenne lehetőségem nehezebb terepet is választani.

Kiderült számomra, hogy „félek” a nagyobb emelkedőktől. Nem azért, mert nem tudnék feltekerni rajtuk, egyszerűen csak azt éreztem, hogy egyáltalán semmi kedvem hozzá, inkább maradnék a lankás terepnél.

Aztán történt valami, ami örökre megváltoztatta az ehhez fűződő viszonyomat. Tavaly nyaralni mentünk családommal Horvátországba, Brac szigetére. Ez a nyár közepén volt, és mivel nem szerettem volna egy hetet kerékpározás nélkül eltölteni, így elvittük a kerékpáromat is magunkkal.

Tudtam, hogy nem sík terepre megyünk, sőt, igencsak hegyes-völgyes az útviszony a szigeten. Azt is tudtam, hogy ez megriaszt. Mégis azt mondtam magamban, hogy „ha most nem töröm át komfortzónám határát e téren, akkor soha.”

Első napra megterveztem egy könnyebb útvonalat a szigeten, a part mentén, mondván, hogy még hozzá kell szoknom a klímához, addig jó lesz a laza terep. Persze nem ez volt a valódi oka, hogy nem másfele mentem, hanem az, hogy halogattam azt, amit nem akartam. Második nap már bevállaltam kicsit dombosabb útvonalat, de igazából itthon is tekertem ilyenen, annyira nem volt „rémisztő”.

Eltelt így pár nap, mígnem kitaláltuk, hogy a következő nap felmegyünk mindannyian a hegyre, persze autóval. Ugyanis Brac szigetén van egy közel 800 méter magas hegy, húzós emelkedő vezet oda, ahonnan nagyon szép a kilátás.

Tessék, itt volt a lehetőség a kitörésre! Talán az adna elég motivációt, hogy a közös kirándulásunk előtti nap egyedül, kerékpárral megnézem ezt a hegyet. Talán az addig még ismeretlen csodaszép kilátás elég nagy energiát adna ahhoz, hogy több mint 20 km-en keresztül folyamatosan 5-15%-os emelkedőn tekerjek.

Nem volt mese, le akartam győzni magamat, így eldöntöttem, hogy megcsinálom. „Csak most az egyszer, utána soha többet nem kell emelkedőn tekernem” – mondtam magamnak. Annak ellenére döntöttem így, hogy szüleim nem akartak elengedni, mert veszélyes, szerpentines út vezet a csúcsra, sok autó jár, nagyon meleg van, és egyéb olyan okokat soroltak még fel, amiért feladhattam volna célomat, mielőtt még elkezdtem volna megvalósítani. „De ha most nem teszem meg, akkor mikor?” Így végül egyik kora délelőtt, 35 fokos hőségben útnak indultam.

Nem akarom túlságosan részletezni az utat, kb. másfél óra szenvedésről szólt. Borzasztó hőség volt, a Nap teljes egészében engem sütött, ki voltam száradva, mert az innivalóm az út felére már elfogyott, és nem tudtam utántölteni. Rájöttem, mikor még az út felénél sem jártam, hogy én nem akarom ezt, vissza akartam fordulni. Aztán ismét megszólalt bennem a kis hang: „nem lehetek ilyen gyenge, hogy nem tudom megcsinálni, csak egy kis emelkedő és a meleg miatt, gyerünk, kitartás!”. Összeszedtem minden erőmet, és folytattam utamat. Az utolsó néhány kilométer volt a legnehezebb.

Végül felértem a csúcsra, ahonnan elém tárult az egyik legszebb kilátás, amit valaha láttam. Sok turista is volt, akik látták, hogy kerékpárral jöttem fel, és megtapsoltak. Ez akkora örömöt jelentett abban a pillanatban számomra, hogy nem is tudom leírni. Megcsináltam. Megcsináltam azt, amihez semmi kedvem nem volt. Áttörtem egy határt magamban. Leültem egy kőre, néztem az elém táruló gyönyörű képet, és gondolkodtam. Gondolkodtam arról, hogy milyen változás is történt bennem.

Visszagondoltam erre az útra, és be kellett látnom, hogy igazából annyira nem is volt nehéz. Sőt, akár még élvezhető is. Olyan érzésem volt abban a pillanatban, hogy  szeretem az emelkedőket. Az elkövetkezendő napokban csak emelkedős szakaszokra mentem. Imádtam! Azóta is, ha van lehetőségem nehezebb terepekhez, örömmel veszem a kihívást.

Összefoglalva: mi az, amit megtanultam a szituációból és amit bátran ajánlok mindenkinek? Ha van egy „nemszeretem” dolog az életedben, amihez való hozzáállásodon változtatni szeretnél, első lépés,elhatározni, hogy változtatsz rajta. Döntsd el, hogy újraformálod az ahhoz fűződő viszonyodat!

Második lépés, hogy tedd meg ezt a dolgot! Sok olyan helyzet, ami visszahúzhat, de tarts ki elhatározásod mellett és csináld meg! Lesznek akadályok is útközben, amikor fel szeretnéd adni, de az utolsó pillanatban nyomd el a negatív hangot a fejedben, és csináld végig, amibe belekezdtél!

Jó érzés lesz számodra, amikor eléred a célod. Nagy eséllyel fogod belátni, mint ahogy én is, hogy annyira nem is volt vészes. Talán még egyszer megcsinálod. Talán szokásoddá válik. Talán megszereted.

borsos_bence_1._sikersztori_kep_0

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.