foci (1)

Hazánkban a gyermekek 10 százaléka asztmás, ennek több mint fele a betegség miatt nem sportol. Ebben a rövid cikkben kettő olyan személyről olvashatsz, akik legyőzték a betegséget és sportolók lettek, és a sokszor hallott „Asztmás vagy és sportolsz?” kérdést is lereagáljuk.

A betegségről:

Az asztma egy zihálással, hörgőgörccsel, köhögő rohammal és mellkasi fájdalommal járó betegség, amit folyamatos gyógyszeres kezeléssel stabilizálni lehet.  Ezek a tünetek sportoláskor is felmerülhetnek, ami választ adhat arra, hogy az asztmás gyerekek egy nagyobb része miért is nem sportol.

A következő történetekben olyan személyekről mesélek, akik a betegség, fájdalom ellenére kitartottak és elkezdtek sportolni.

foci (1)Balázs története: Balázs egy 11 éves fiú, akinél 6 évesen fedezték fel a genetikailag örökölt betegséget és ez idáig nem sportolt. A futball viszont felkeltette érdeklődését, ezért úgy döntött, hogy szülei támogatásával belevágnak és megpróbálja. A kezdetekben nehéz volt neki, rengeteg megerőltető és ennél is több önálló otthoni edzést csinált végig zihálással, mellkasi fájdalommal, köhögő rohamokkal… lelkesedése viszont töretlen volt és nem tarthatta vissza semmi.

Hónapokon keresztül nap, mint nap futni járt, a fő motivációja mindössze három szó volt: MEG TUDOM CSINÁLNI! Mivel lehetőségem volt megfigyelni, láttam a fejlődést, amin keresztül ment, amit 11 évesen végigcsinált.

„Próbálkozz mindenki másnál keményebben, és sose veszítsd el a lelkesedésed, ahogy azon a viharos úton tartasz célod felé.”

1 évvel később:

Akaraterejével, bátorságával elérte eddigi élete legjelentősebb célját: asztma mellett sikeres sportolóvá vált. Kitartásával a csapat egyik legjobb játékosává fejlődött és mára a családján és a barátain kívül az emberek még csak nem is sejtik, hogy egykor ő mennyit szenvedett.

Ádám története: A következő történet rólam szól, én is asztmás vagyok és mára én is sportolóvá váltam.

Én most 19 éves vagyok. 5 éves voltam, amikor először befulladtam. Ekkor diagnosztizálták nálam az asztmát.Az általános iskolában nem igazán sportoltam, hiszen fájdalommal járt. A középiskolás éveim alatt viszont a kosárlabda iránt kezdtem érdeklődni. Mielőtt belekezdtem, tudtam, hogy ennyi idősen nem lesz egyszerű. Úgy gondoltam először eljárok futni és majd így javítom az állóképességem. Az első futásomkor 2 km-es távolság után jelentkeztek a tünetek: mellkasi fájdalom, köhögő roham, hörgőgörcs. Számomra ijesztő volt ezt tapasztalni mivel előtte, amíg nem sportoltam ilyen tüneteim nem voltak. Rengeteg cikk, motivációs videó után úgy döntöttem NEM ADOM FEL! Folyamatosan eljártam futni, ahogy teltek a hetek egyre többet és többet futottam, a 10 km volt a cél, amit megdöbbentő 1 hónap alatt sikerült összehozni. A tüneteim teljesen megszűntek, elkezdtem kosárlabdázni és valóra váltottam az álmom. Igaz, hogy egyelőre nem egy „nagy” csapat játékosa vagyok, de SPORTOLOK ASZTMÁVAL! Tisztában vagyok azzal, hogy nem volt hiábavaló a rengeteg akadály legyőzése. Amit bánok, hogy nem előbb kezdtem el! Mióta rendszeresen sportolok, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok és az életszemléletem is megváltozott: kitartóbbá, erősebbé és sikeresebbé tett.

 „Élettapasztalatom mondatja velem: a kitűzött, távoli cél eléréséig vezető rögös úthoz feltétlenül szükség van akaraterőre.”

Reményik László

Az első történet tanulsága: a legjobb, ha már gyerekkorban belekezdünk. Sokan gondolják, hogy a gyermekekben nincs annyi motiváltság, kitartás, erő, hogy végigcsinálják, ez persze nem igaz, a lényeg az, hogy legyen egy célunk és egy pont ahonnan el kell indulni és fokozatosan haladni a véghezvitel felé.Minden ember képes arra, hogy az álmait elérje! Minden emberben ott van a lehetőség és még egy betegséget is képesek vagyunk legyőzni akaraterővel.

A második történet tanulsága:amit talán kiemelnék belőle, hogy nem szabad örökké várni. Rengeteg évet vesztegethetünk el azzal a tudattal, hogy betegek vagyunk, és ezért nem sportolunk. Ez a fajta felfogás már a tudatalattinkban hatalmas korlátot állít fel. Én hiszek abban, hogy amit csak akarunk elérhetjük, de ehhez tettek kellenek és elhatározások.

Remélem ezzel a rövid cikkel és ezekkel a történetekkel segítettem vagy akár rávettelek a sportra.

,,Ha vársz addig, amíg készen állsz, egész életedben csak várni fogsz.”

Chris Greenhalgh

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.