hajos-alfred-jpg

Hajós AlfrédAmikor Hajós Alfréd 1896-ban vizsgára jelentkezett a műegyetemen, egyik tanára, Ilosvay professzor majdnem eltanácsolta: “Csak léha emberek sportolnak, amikor tanulniok kellene. Az ivás, a kártya, a tánc meg a sport sohasem vezet jóra!”

A versenyszerű sportolás csakugyan úri hóbortnak számított akkoriban. De Hajós nem divatból kezdett el sportolni. A szegény zsidó család Guttmann Arnold néven született gyermeke 13 éves korában árva lett: édesapja a Dunába fulladt. Ekkor határozta el, hogy megtanul úszni. 15 éves korára már versenyszerűen úszott, hol a Dunában, hol a Rudas-fürdő meleg vizű medencéjében gyakorolt. Edzéseit a hajnali órákban tartotta, mert iskoláiban nem nézték jó szemmel a hóbortját. 17 évesen már magyar és Európa-bajnoki címet szerzett. Hetedmagával – egyetlen úszóként – került be az első magyar olimpiai keretbe. Mindössze 18 éves volt.

Az úszóversenyeket 1896. április 11-én az Athén mellett Zea-öböl 11 fokos hideg vizében rendezték. A 20 indulót gőzhajók szállították ki az öböl közepén fekvő 100 m-es versenypálya rajtjához, egy bójákra kifeszített kötélhez. Az úszásnem nem volt meghatározva. Hajós azt a váltott karú úszástechnikát használta, amelyet a dunai matrózoktól tanult. A mai gyorsúszás kéztempóját ezzel ő honosította meg az úszósportban, lábtempója pedig a pillangóúszáséhoz volt hasonló. Hajós a hullámzó vízben végig vezetve 1:22,2 perces idővel elsőként ért célba. Az első magyar olimpiai bajnok tiszteletére maga a görög trónörökös vonta fel a hajó árbocára a magyar zászlót, amelyet Hajós hozott magával Budapestről. A győzelmét követően a görög zenekar elkezdte játszani a bajnok országának himnuszát: az osztrák császári himnuszt. A jelen lévő magyarok ezt azonnal leállíttatták és eljátszatták a magyar himnuszt.

A ceremónia elhúzódott, pedig Hajósnak sietős lett volna. Benevezett ugyanis az 500 méteres távra is, amelyet nem sokkal később indítottak. A magyar sportoló végül lekéste a középtávú versenyt, így nem maradt más választása, mint hogy elinduljon az 1200 méteres távon. Mivel már tudta, hogy a víz nagyon hideg lesz előzőleg faggyúval kente be a testét. Az verseny 15 versenyzője egy gőzhajó oldaláról pisztolylövésre ugrott a vízbe. Hajós azonnal az élre tört, 15 méteres előnye behozhatatlan volt. Még versenyzett, amikor már elkezdték felhúzni a magyar zászlót. Annyira átfagyott, hogy nem tudott kijönni a tengerből, a közönség ovációja közben a matrózok segítették partra. Az éljenzés közben a trónörökös felkiáltott: “Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!” Másnap a görög újságok címlapján már a “Magyar Delfinként” szerepelt. A bajnoki címet jelentő ezüstérmét (aranymedál még nem volt) a görög királytól vehette át.

Hazatérése után folytatta egyetemi tanulmányait. Eközben – professzora rosszallása ellenére – bajnoki érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is. Hamarosan megismert egy új sportágat, amelynek teljesen a hatása alá került: a footballt. A Budapesti Torna Club csapatában 1897-ben játszott először mint csatár. Amikor 1899-ben megszerezte a diplomáját, elhatározta, hogy felhagy az aktív sportolással, és építészként dolgozik tovább. Nem sokáig bírta. 1902-ben a magyar válogatott első hivatalos mérkőzésén – csapatkapitányként – újra pályára lépett az osztrákok ellen.1906-ban ő lett az első magyar szövetségi kapitány, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Eközben, mintegy mellékesen, meghonosította a modern sportújságírását. Az első sportlap, a Sport Világ az ő szerkesztésében jelent meg.

Persze nem a sportból élt. Először Lechner Ödön mellett dolgozott építészként, majd 1907-ben saját irodát nyitott. Ő tervezte többek között a debreceni Aranybika Szállodát, Európa akkor legmodernebb stadionját, az újpesti Megyeri úti sporttelepet, és a később róla elnevezett margitszigeti sportuszodát. Az 1924-es párizsi olimpián még művészeti vetélkedőket is tartottak. Benevezett és egy stadiontervével ezüstérmet nyert (aranyat nem adtak ki). Eredményeinek is köszönhette, hogy a zsidótörvények hatálya alól kezdetben mentességet élvezett, később pedig, ha nagy nehézségek árán is, de túlélte az üldözéseket. A háború után, a magyar futball 50. születésnapján, az 1947. május 4-én rendezett Magyarország – Ausztria mérkőzésen ő végzete el a kezdőrúgást. Budapesten halt meg 77 éves korában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.